Megfesteni a lelket annyit jelent, mint ábrázolni az ábrázolhatatlant. Erre csak a művész képes. A művész, aki egyben… próféta, álomfejtő és álmot álmodó, ő a kíváncsiság kertésze, aki a láthatatlan rózsát is öntözi, hogy egy mozdulatára majd kivirágozzék a vásznon…
Amíg a tudományok embere örökké a rész-igazságok kutatásával tölti idejét, addig a művész (amennyiben valóban méltó e névre) mindig az Egészet ábrázolja. Akkor is, ha csendéletet fest, akkor is, ha egy pillangót táncoltat az akácfák között, akkor is, ha egy ölelést örökít meg a vásznon. A művészet: a madarak éneke. Figyelni kell rá, és nem megfejteni.
A művész a teljesség elkötelezettje, a mindenség nagykövete…
„Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet!”
Ezt a „receptet” a nagy festő-költő, W. Blake ajánlja figyelmünkbe Az ártatlanság jövendölései c. versében. Ez a sűrítés és ez a világ-ölelés, a látható valóságon felülemelkedni képes láttatás a művész ismertetőjegye. A remekművek az öröklét földi bizonyságai.
Enzsöl Ellák: Szeretet-hittan. 155–156. o.