A hosszabb zsoltárok közül a 78., 105. és 106. zsoltárt énekelték annak emlékezetére, ahogyan Isten a múltban vezette Izráelt.

Zsolt 78:1-8 szakasza szerint miért nem akarta az Úr, hogy a nép elfeledkezzen történelméről (lásd még 5Móz 6:6-9; 1Kor 10:11)? Hogyan alkalmazhatjuk ugyanezt az elvet saját viszonyaink és tapasztalataink között, amelyek ugyancsak eltérnek az övékétől?

Isten a történelem által is kinyilatkoztatja önmagát. Azonban minden nemzedéknek a történelemre alapozva meg kell szereznie saját tapasztalatát. Ezért nemcsak a zene, hanem Isten Igéjének az istentisztelet keretein belül való hirdetése is fontos úgy a régi, mint az új nemzedék számára, hogy el ne feledkezzenek a múltban tapasztalt isteni vezetésről. Zsoltár 78 figyelmeztet: a történelemnek nem szükséges feltétlenül megismétlődnie, ugyanakkor szívet melengető módon emlékeztet arra is, hogy Isten milyen kegyelemmel bánt tévútra tért népével. A fogadalom egyben felszólítás: „a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit” (4. vers). Zsolt 105:2 arra szólít, hogy „Énekeljetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.”

A leghosszabb, a 119. zsoltár gyakran visszatérő refrénje így hangzik: „taníts meg a te rendeléseidre!” Ez is arra utal, hogy a Szentírás alapvetően fontos az istenfélő és igaz élet tanítása szempontjából. Pál szintén ezt a gondolatot fejtegeti, amikor fiatal munkatársát, Timóteust tanácsolja: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Tim 3:16). Pál buzdítja Timóteust, hogy „Hirdesd az igét” (2Tim 4:2). Az istentisztelet keretein belül az Ige hirdetésének elhanyagolása gyengíti az evangélium erejét, hogy elérje az emberek szívét, megváltoztassa életüket és gazdagabbá tegye a hívők istentiszteletét.

Hányszor fordult elő, hogy az Úr nagyszerű, csodálatos dolgot tett az életünkben, de arról megfeledkezve a következő nehéz helyzetben mégis félelem vett erőt rajtunk, nem volt elég hitünk? Hogyan tanulhatunk meg állandóan emlékezni arra, ahogyan Isten vezette az életünket? Miért olyan fontos erre törekedni?