SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 25:1-22; 29:38-39; 35;
5Mózes 12:5-7, 12, 18; 16:13-16
„És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége tiveletek” (5Móz 12:12).
Az orosz író, Lev Tolsztoj említést tett egy barátjáról, aki halála előtt elmondta, hogyan veszítette el a hitét. Gyerekkorától fogva mindig imádkozott lefekvés előtt, számára ez volt Isten tiszteletének alkalma. Egyszer vadászni mentek a bátyjával, a nap végén pedig egy szobában készültek a lefekvéshez. Ő akkor is letérdelt imádkozni. A bátyja ránézett, és egyszerűen odavetette: „Te ezt még most is csinálod?” A férfi attól a pillanattól kezdve nem imádkozott, nem fordult Istenhez, nem gyakorolta többé a hitét. A „Te ezt még most is csinálod?” kérdés hallatán döbbent rá, hogy az évek során valójában milyen üresnek, értelmetlennek is tartotta ezt a szertartást, így hát felhagyott vele.
E történet jól példázza, hogy milyen veszélyekkel is jár az üres rítusok gyakorlása. Isten tiszteletének a szívből, a lélekből, az Úrral való igaz kapcsolatból kell fakadnia. Éppen ezért fogunk a héten a régi izraelita szentélyszolgálattal, az izraelita istentisztelet központjával foglalkozni, és ebből vonjuk le a tanulságot arról, hogyan lehet tartalmasabb az istentiszteletünk.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!