SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 3:2-14; Zakariás 1–3; János 14:15; Efézus 2:8-10

„Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged” (Zak 3:4)!

Könnyen megfeledkezünk ugyan róla, de a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem az események mögötti igazi mozgatóerő. Háborúk, bűntények, erőszakosság – az emberi tragédiák bugyogó, forrongó katlana – pusztán a felszínén jelennek meg a mélységben dúló harcnak, ami valójában a mennyben kezdődött (Jel 12:7). Ez a küzdelem kiterjed a világegyetemre, és nem csupán az embereket érinti, hanem az egész teremtett világot (Róm 8:20-22).

Arról azonban soha nem szabad elfeledkeznünk, hogy a nagy küzdelmet nem a közel-keleti olajért és nem is a katonai vagy gazdasági világuralom időről időre tapasztalható geopolitikai elmozdításáért vívják. A nagy küzdelem tétje az emberiség megváltása. Nemzetek jönnek és mennek, hatalmi rendszerek felemelkednek, majd eltűnnek, történelmi és világnézeti kérdések váltják egymást, de csak a megváltottak maradnak meg örökre, azok, akiket Krisztus igazságának palástja takar. Sátánt nem érdekli a pénz, a hatalom, a politika, csak az emberek foglalkoztatják, hogy annyit rántson magával közülünk a pusztulásba, ahányat csak tud. Halála által Krisztus lehetővé tette, hogy mindenki elkerülhesse a végső romlást. A nagy küzdelem lényege valójában az, hogy az ember az örök halált vagy az örök életet választja-e, gyakorlatilag minden egyéb csak körítés.