HOLTAK

„Hadd haljak meg inkább most, hisz' világra hozni valakit, ki mást nem tehet: éveken át csak gyötrődik, míg végül meghal, az nem egyéb - úgy vélem én -, mintha a halált hirdetném, a gyilkosságok számát szaporítanám." – Lord Byron

„Amikor az ember rádöbben, hogy a halállal mindennek vége" – írta Tolsztoj –, „akkor már az élet is elviselhetetlenné válik."

Borús gondolat, mindamellett helytálló. Valóban nehéz azzal a tudattal élni, hogy életünk halállal végződik, és a halállal mindennek vége.

Olvassuk el Préd 9:5–8 verseit, és közben próbáljuk elképzelni az Istenben és a túlvilágban nem hívő ember gondolkodását, azét, aki szerint a halál mindennek véget vet. Mi adhat célt az életének? Hit nélkül miben találhatja meg a lét értelmét, akire annak tudata nehezedik, hogy egy nap meg kell halnia, amint meghalnak gyermekei, unokái is?

Olvassuk el ismét a verseket, most azonban a hívő ember szemszögéből nézve. Hisszük, hogy Krisztus áldozata révén a halál csupán mély álom, aminek az Úr megjelenése vet véget. A halottak számára ez egy szempillantás, majd a megváltottak örök életre támadnak fel, amit az újjáteremtett földön és a mennyben töltenek. Mennyire kap más színezetet a szöveg, ha ebből a szempontból vizsgáljuk?

Hálával tölt el, ha arra gondolunk, mit kapunk Krisztustól halála és feltámadása árán. Enélkül az előző részből sugárzó reménytelenség lenne az osztályrészünk. Felbecsülhetetlen kincs a hit, életbevágóan fontos őrizni és védeni! Valóban élet-halál kérdés!


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 1. negyedév

A prédikátor könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: