E HETI TANULMÁNYUNK: Prédikátor 2*; Példabeszédek 3:13–26
„Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt…?" „Ó jaj, a filozófiát, a jog- s az orvostudományt és – haj – a teológiát: mind buzgón búvároltam át. S most mégis úgy állok, tudatlan, mint amikor munkámba fogtam."
(Préd 2:22, új prot. ford.; a Károli fordításban a 23. vers!)
(Johann Wolfgang Goethe: Faust. Budapest, 1967, Európa Kiadó. 23. old.)
Tehát Faust sem lelt nagyobb megelégedettséget a bölcsesség kutatásában, mint Salamon. Még teológiai tanulmányaink is zsákutcába visznek, ha nem alázattal, őszinte tudásvággyal végezzük.
Salamon nem adta el nyíltan az ördögnek a lelkét, mint ahogy Faust tette, amikor a boldogságot és a beteljesedést kereste, mégis éppen az történhetett vele, így sülylyedt olyan mélységig. Jézus azonban még lejjebb hajolt, „bűnné" lett értünk (2Kor 5:21), hogy a leginkább lecsúszott embert is felemelhesse a bűn mocsarából.
A héten tovább boncolgatjuk Salamonnak azokat a szavait, amelyek teljes elkeseredését tükrözik az élet, pontosabban: az Istentől elszakadt élet miatt. Gondolataiból értékes tanulságokat szűrhetünk le. Ugyan miért kellene nekünk is beleesnünk ugyanazokba a hibákba?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!