A föld az özönvíz után

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 911

Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövete-lének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva (2Pt 3:34).

Évekkel ezelőtt Bertrand Russell, angol filozófus, az evolúció lelkes hirdetője, viccesen a következőt jegyezte meg az evolúció folyamatának csúcsáról: Ha teljhatalmat kapnék, és hozzá évmilliókat a kísérletezésre, nem hiszem, hogy sok okom lenne a dicsekedésre az ember, mint fáradozásaim gyümölcse láttán (Dan Falk idézete a Universe on a T-shirt című kiadványban [Toronto: Penguin Books, 2002] 203. old.).

Függetlenül a filozófusnak az élet eredetével kapcsolatos nézetétől, érthető, miért is szól ilyen cinizmussal az emberiségről. Ez a tétel különösen szembetűnővé válik az özönvíz, majd az azt következő időszak során. Azt gondolhattuk volna, hogy az egész földet elpusztító özönvíz után az emberek megértik, milyennek tartja Isten a bűnt és a lázadást, de nyilvánvalóan nem így történt. Világos képet festenek azok a történetek, amelyeknek a leírására ihlette a Szentlélek Mózest. Az emberiség tehát nem sokat tanult. Minden azonnal romlásnak indult.

Ezen a héten az özönvíz utáni időszakkal foglalkozunk, megvizsgáljuk, milyen változások következtek be, és ezek milyen következménnyel jártak. De a sorozatos vérontás és lázadás közepette is felfigyelhetünk Isten tetteire, aki változatlanul szereti bűnbe süllyedt teremtményeit. Ma is azért munkálkodik, hogy megmentse őket önmaguktól és önmaguk ellenére.


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: