A Galáciabeliekhez írt levél 5. fejezetének felsorolása szerint a Lélek soron következő gyümölcse a béketűrés. Eredeti jelentése: „türelem", „kitartás", „állhatatosság", „szilárdság" és „késedelem a bosszúállásra".
Milyen értelemben tekinthetjük a „béketűrést" olyan tulajdonságnak, amiben isteni jellemvonás tükröződik (2Móz 34:6; Róm 2:4)?
Mit tudhatunk meg a következő példák által Isten „hosszútűréséről"?
1Móz 15:16 ____________________________________________________
Ésa 5:1—5 _____________________________________________________
Hós 11:8 ______________________________________________________
Jel 2:21 _______________________________________________________
„A béketűrés azt jelenti, hogy elviselünk valamit, sőt sok mindent, méghozzá anélkül, hogy szóval vagy tettel igyekeznénk elégtételt venni magunknak.
A béketűrés azt jelenti, hogy türelemmel elviseljük a bántást, sokat kibírunk. Aki béketűrő, az nem kürtöli szét, amit testvére vétkeiről és tévedéseiről állítólag tud. Igyekszik segíteni és menteni testvérét, mert Krisztus őt is saját vérén váltotta meg… A béketűrés nem azt jelenti, hogy az ember rosszkedvű, szomorú, keserű, keményszívű, éppen ellenkezőleg!" (Ellen G. White: My Life Today, 52. old.)
Béketűrésünk, legalábbis részben, abból ered, hogy tudjuk, milyen türelmes velünk az Isten. Mi lenne, ha Ő is úgy bánna az emberekkel, mint ahogy gyakran egymással bánunk? Szerencsére Isten nem így viszonyul hozzánk. Hibáink ellenére türelmes, ezért legyünk mi is türelmesek másokkal! Ha a tükörbe nézve valós színben látjuk magunkat, és tudjuk, hogy Isten szeret és elvisel annak ellenére, amit a tükörben látunk, akkor talán bennünk is jobban megmutatkozik a béketűrés gyümölcse.
Persze önmagunkban és önmagunktól erre képtelenek lennénk, csak akkor válhatunk ilyenné, ha meghajtjuk akaratunkat Isten előtt, ha a kereszt áll figyelmünk középpontjában, és mindaz, amit a kereszt jelent Isten irántunk tanúsított hosszútűrésével kapcsolatban. Ekkor a mi életünkben is megjelenik ez a gyümölcs.
Mennyire voltunk béketűrők mostanában, amikor dühített valaki, akit „nehéz szeretni"? Milyen változás kell ahhoz, hogy úgy tudjunk másokkal bánni, ahogy Krisztus bánik velünk?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!