SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 40:1-5; János 1:1-5; 17:20-23;

1Korinthus 1:10-13; 2:2; 2Timóteus 3:16-17; 4:1-5

"A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2Tim 3:16-17).

Isten soha nem vár tőlünk vak hitet. Ellenkezőleg! Lenyűgözőek a létezése mellett szóló érvek. Még a bűn hatezer éve után is, csupán a természet világa nemcsak az elképesztő teremtő erejű Isten létezéséről tesz bizonyságot (nézzük meg a James Webb űrteleszkóp fotóit), hanem a szeretetéről is!

És ez még nem minden. Péter leírja: "a mennyből hozzá intézett szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen", és ezt még tetézi azzal, hogy "igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben" (2Pt 1:18-19, ÚRK). Péterrel ellentétben mi talán nem hallottuk Isten hangját, de azért elmondhatjuk: "igen biztos nálunk a prófétai beszéd".

Isten szólt hozzánk prófétái által, úgy a kanonikus (akiknek az írásai szerepelnek a Bibliában), mint a nem kanonikus (akinek az írásai nincsenek benne a Bibliában) próféták által. A rendelkezésünkre álló bizonyíték felettébb bőséges. Az a kérdés marad már csak, hogy mi nyitottak vagyunk-e elfogadni.

A szent történelem tanúsága szerint sokan nem voltak erre nyitottak. Adja az Úr, hogy mi ne kövessük el ugyanazt a hibát!