SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Bírák 4:4-16; 1Királyok 18:21, 38-39;

Nehémiás 9:30; Ézsaiás 59:1-4; 2Péter 2:5; Jelenések 1:1-3

"Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak" (Ám 3:7).

Az első bűneset után az emberek hajlamossá váltak a bűn ideig-óráig tartó örömeit választani a Jézusban felkínált örök élet helyett. Isten előtt nem titok ez a szomorú helyzet, mégis szeret bennünket és munkálkodik a megváltásunkért.

Ez magyarázza, hogy a történelem kritikus pontjain a próféták által feltűnő módon cselekedett népe érdekében. Amikor azonban a törekvéseit ismételten elutasították, ítéletre figyelmeztetett.

Prófétái által Isten mindig előre bejelenti tetteit (Ám 3:7). Amennyiben az emberek megtérnek, hamar megbocsát.

Ma is így kommunikál velünk. Logikus tehát, hogy a föld utolsó napjaiban is szóljon népéhez, ahogyan a múlt évszázadaiban élőknek is üzent.

E heti tanulmányunkban visszatekintünk az üdvösség történelmének kritikus időszakaira, amikor Isten próféták által küldött világos üzenetet akaratáról népének és a világnak. Annak is utána fogunk járni, hogy milyen szerepe volt Ellen G. White ihletett szolgálatának az advent mozgalom fejlődésének döntő szakaszaiban.