SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 4Mózes 13:26-30; 2Krónika 36:15-16;

Jeremiás 36:20-26; Máté 23:30-35; 1Korinthus 10:6-12

"Mindezek pedig példaképpen történtek velük, és a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett" (1Kor 10:11, ÚRK).

Mostanában sokan szabadon beszélnek a "saját igazságukról", a saját tapasztalataikról, gondolataikról, szükségleteikről, határaikról, meggyőződéseikről - bármilyenek legyenek is azok. E nézet szerint minden "igazságnak" helye van, nem szabad elhallgattatni semmit. Azonban mi van, ha az ember néhány ilyen "igazsága", amelyekhez erősen ragaszkodik, ellentétben áll az Igazsággal, Jézus Krisztussal és írott Igéjével?

Az történik ilyenkor, hogy lesznek, akik elfogadják a bibliai igazságokat és elfordulnak saját téves nézeteiktől, mások azonban továbbra is ragaszkodnak a hazugságokhoz. Egyesek változtatnak a magatartásukon az igazság hatására, mások lázadnak ellene. Ezt bizonyítja az emberiség történelme.

Isten gyakran arra szólította a bibliai prófétákat, hogy olyan üzeneteket adjanak át, amelyeket az emberek nem akartak hallani. Ennek következtében sok prófétát bíráltak, kirekesztettek, sőt halállal fenyegettek vagy meg is öltek (Zsid 11:32-38). Isten prófétái mindennek ellenére hűségesen hirdették az üzenetüket, mert számukra nem csupán egy választható lehetőség volt az Istentől jövő prófétai útmutatás, hanem életmentő tanítás Isten népe számára. Tehát az üzeneteket át kellett adni, bármilyen árat is fizetett a próféta érte.