SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 16:20; 2Korinthus 8:9; 13:11;

Galata 4:4-6; Filippi 2:1-2; 1János 4:8-11

"Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal" (2Kor 13:13).

Pál öt felszólítással, az előzőekben említett lényeges elemek újbóli megerősítésével zárja 2Korinthus levelét (2Kor 13:11, RÚF).

Az első: "örüljetek" (RÚF), ez utalás a levelek korábbi részeire.

A második felszólítás: "állítsátok helyre a jó rendet" (RÚF), ami egyetlen görög szó, a katartidzó fordítása.

A harmadik: "vigasztalódjatok" (KAR), ez 2Kor 1:3-7 szakaszának folytatása. Második levelét az apostol bátorítással kezdi és azzal is fejezi be. Azért tapasztaljuk Isten vigasztalását, hogy mi is vigasztaljunk másokat (2Kor 1:4, 6).

A negyedik és az ötödik felszólítás: "jussatok egyetértésre, éljetek békességben" (RÚF), ezzel egységre kér. Ez a légkör, az öröm, a helyreállítás, a bátorítás, az egység és a béke légköre a feltétele Isten jelenlétének, aki "a szeretet és a békesség Istene" (2Kor 13:11, RÚF). Az ilyen lelkület a háromszemélyű egy Istennek az emberi szívben végzett munkájából következik.

A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság Isten értünk végzett munkájának az eredménye. Ez a három keresztényi tulajdonság erősíti azt a légkört, amit Isten jelenléte jellemez.