2Kor 12:14-13:10 szakaszában Pál bejelenti harmadik látogatását a gyülekezetnek (2Kor 12:14; 13:1). Levezette, hogy ő nem alábbvaló a hamis apostoloknál. Bízott benne, hogy újból elmegy Korinthusba, és megpróbálja megerősíteni azokat a tagokat, akik nem akartak megtérni. Éppen ez volt látogatásának egyik fő oka. Pál minden szava és tette a gyülekezet épülését célozta (2Kor 12:19).

Olvassuk el 2Kor 12:20-21 verseit! Milyen bűnök veszélyeztették a korinthusi gyülekezet lelkiállapotát?

2Kor 12:20-21 verseinek bűnlajstroma hasonló ahhoz, amit másutt is találunk Pál leveleiben (Róm 1:29-31; Gal 5:19-21). Az első két elem 1Kor 3:3 versében van, ahol az apostol a korinthusi tagok közötti irigységre és viszálykodásra utal. Pál tartott attól, hogy harmadik látogatásakor sem lesz nagyon más a helyzet, mint korábban volt. "Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek" (2Kor 12:20, RÚF). Ez azt jelenti, hogy nem "Krisztus szelídségével és gyöngédségével" (2Kor 10:1, RÚF) fog bánni velük, hanem inkább kész "megbüntetni minden engedetlenséget" (2Kor 10:6, RÚF).

Az aggasztotta leginkább, hogy "akik korábban vétkeztek... nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek" (2Kor 12:21, ÚRK). Ezek a bűnök okoznak megoszlást a gyülekezetben.

Ezek után Pál a gyülekezeti fegyelmezés szerepére összpontosít, ami a bűnben élők helyreállítása (2Kor 13:1-4). A gyengeség nem mentség a bűnös életre. Aki győztes életet akar élni, az folyamodhat erőért (2Kor 13:4). A paráznaságot elkövetők annak adták bizonyságát, hogy az életükben nem volt valóság Isten ereje. Pál azt akarta, hogy megtérjenek és tapasztalják az engedelmességre vezető erőt, nem fegyelmezni akarta őket. "Imádkozunk Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek... hogy ti a jót tegyétek... és imádkozunk a ti tökéletesedésetekért" (2Kor 13:7-9, ÚRK). Milyen szép imádság! Kéri őket, vizsgálják meg az életüket, hogy hitben vannak-e.

Olvassuk el 2Kor 13:5 versét. Mit jelent hitben lenni? Honnan tudhatjuk, hogy hitben vagyunk-e?