Az Újszövetség számos helyen óv a keresztény közösségekben fellépő hamis tanítóktól. Már Jézus is figyelmeztette erre a tanítványait (Mt 7:15-20), és az apostolok szintén felhívták a figyelmet ennek a veszélyére (Gal 1:6-9; 1Tim 6:3-5; 2Pt 2:1-3).

Olvassuk el 2Kor 11:1-15 szakaszát! Mit ír a hamis tanítókkal kapcsolatos kihívásokról?

Pál leleplezi a hamis tanítók tevékenységét, ugyanakkor kifejti, hogy az ő szolgálatának középpontjában Krisztus áll. A korinthusi gyülekezetet menyasszonyhoz, önmagát pedig az apához hasonlítja, aki felelős azért, hogy Krisztus elé állítsa őket (2Kor 11:2). Tetteit a gyülekezet iránti szeretet mozgatja (2Kor 11:11). Ezért nem akart rájuk anyagi terhet róni, bár joga lett volna élvezni a gyülekezet támogatását (2Kor 11:7-12).

A "fő-fő apostolokat" (2Kor 11:5) viszont - valószínűleg a hamis tanítókra utalt így ironikusan - az Évát rászedő kígyóhoz hasonlította. A korinthusi hamis tanítókra is a félrevezetés és a megrontás volt jellemző, mint Sátánra az Édenben (2Kor 11:3-4). Pált főleg az aggasztotta, hogy ezek az emberek elfordíthatják a korinthusiakat Krisztus őszinte imádatától és szövetségétől.

A betolakodók más üzenetet hirdettek, mint Pál - más Jézust és más evangéliumot prédikáltak (2Kor 11:4). Ez azt mutatja, hogy nem mindenki Isten eszköze, aki Jézusról beszél. Jézus kijelentette: "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: "Uram, Uram!", hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7:21, ÚRK). Gal 1:6-9 verseiben Pál elmondja, hogy aki más evangéliumot hirdet, az átkot von magára. Korinthusban némelyek éppen ezt a hibát tolerálták.

Pál leleplezi a hamis apostolokat, amikor leírja, hogy "álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat" (2Kor 11:13, ÚRK). Krisztus apostolainak tettetik magukat, éppen úgy, ahogy "Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává... [és] az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá" (2Kor 11:14-15). Milyen tragikus helyzet! Akik magukat Krisztus szolgáinak vallják, Sátán eszközeiként munkálkodnak. Ezt a gondolatmenetet Pál ezzel a kijelentéssel zárja: "de a végük cselekedeteikhez méltó lesz" (2Kor 11:15, RÚF).

Figyeljük meg, milyen határozottan reagál a gyülekezetben megjelenő tévtanításra! Mit mond ez nekünk?