A tegnapi részben megállapítottuk, hogy Pál és a munkatársai a szolgálatukat lelki harcként végezték, Isten fegyvereit forgatva. Ma látni fogjuk, hogy a hamis tanítók emberi módon cselekedtek, dicsekedtek, ami elfogadhatatlan. Pál pedig csak az Úrban dicsekszik: "Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék" (2Kor 10:17).

Olvassuk el 2Kor 10:13-17 szakaszát! Miért annyira ártalmas a versengés légköre az evangélium hirdetésére nézve?

Pál dicsekedő kifejezései évszázadokon át foglalkoztatták a magyarázókat. Azonban ez a fajta beszédmód megszokott volt az ókori világban, és a társadalmi szokások is határt szabtak, nehogy valaki megsértse a hallgatóságot. Pál is tisztában volt ezekkel a szokásokkal, és be is tartotta azokat. Továbbá azt is világossá tette, hogy az ő dicsekedése alapvetően más, mint a hamis tanítóké, hiszen ő az Úrban dicsekszik (2Kor 10:17) - az Ószövetségből vett idézet nyomán: "Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az ÚR, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben rejlik kedvem" (Jer 9:24, ÚRK). Ezt a jeremiási szakaszt idézve Pál bemutatja, hogy Krisztus áll a középpontban - az Ő szeretete, igazsága és igazságossága.

Vagyis Pál azzal dicsekszik, amit Isten végbevitt Krisztusban, ezért az ő dicsekedése biblikus, azaz nem sértő. Az ellenfelei viszont a versengés légkörét terjesztik, amikor egymáshoz hasonlítgatják magukat, ami balgaság (2Kor 10:12).

2Kor 10:14-16 verseiben Pál arra céloz, hogy Korinthusban és másutt is az evangélium hirdetését tekinti elsődlegesnek a szolgálatában. Jézus iránti szeretete miatt folyamatosan a megváltás jó híréről beszélt, amit Krisztus halála és feltámadása szerzett.

Eltérően a Korinthusban fellépő hamis tanítóktól, akik magukat dicsérték, Pált Isten ajánlotta, Ő hitelesítette (2Kor 10:12, 18), "Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola" volt (1Kor 1:1). Élete végéig hű maradt elhívásához (2Tim 4:7).

Olvassuk el 2Kor 10:12-18 szakaszát! Hogyan kerülhetik el a versengés légkörét az egyházi vezetők és a gyülekezeti tagok? Miért igen könnyű belebonyolódni valójában jelentéktelen dolgokba?