Olvassuk el 2Kor 10:1-11 szakaszát! Pál szerényen fordult a korinthusiakhoz, amit időnként gyengeségnek véltek a részéről. Melyek azok a szavak, kifejezések ebben a részben, amelyekből kitűnik bátorsága, amikor megküzdött a Korinthusban fellépő hamis tanítók okozta problémával?

Pál személyes hangon kezdi 2Korinthus 10. fejezetét: "Magam pedig, én Pál, kérlek titeket" (2Kor 10:1). Ez is mutatja, mennyire aggasztotta, hogy hamis tanítók szivárogtak be a gyülekezetbe. 2Kor 10:1 versében ironikusan említi ellenfelei vádjait, azt, hogy távolról, levélben erőszakosan lép fel, de már az emberekkel szemtől szemben állva szánalmasan gyáván viselkedik (2Kor 10:10-11). Válaszában kifejti, hogy amit gyengeségnek vélnek, azt inkább erős alázatnak, krisztusi szelídségnek kellene látniuk.

A hamis tanítókkal bátran és határozottan kell beszélni (2Kor 10:2), ugyanakkor Krisztus szelídségével (2Kor 10:1). Jézus kijelentette: "én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11:29), de bátran fellépett a templomban a pénzváltókkal szemben, felforgatta asztalaikat és rablóknak nevezte őket (Mt 21:12-13). A farizeusoknak a szemébe mondta, hogy képmutatók, meszelt sírok (Mt 23:23-27). Jézushoz hasonlóan Pál is tisztában volt vele, hogy lelki harcban állunk, ami megköveteli Isten teljes fegyverzetének használatát (Ef 6:12-17). 2Korinthus 10. fejezetében Pál nyelvezete harcias, hiszen emberek élete forog kockán (2Kor 10:3-6). Itt nem egy egyszerű emberi konfliktusról van szó, hanem Isten csatájáról azért, hogy megnyerje az embereket Krisztusnak. Ebben az összefüggésben mondja, hogy minden hamis érvet és tetszetős elgondolást meg kell cáfolni, le kell rombolni Isten Igéje alapján, "és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" (2Kor 10:5, ÚRK).

A lelki harcban Pál Krisztus hatalmával cselekszik, ami nem pusztít, hanem nemesít (2Kor 10:8). A lelki vezetők könnyen gondolhatják azt, hogy Isten hatalmával lépnek fel. Ugyanakkor emlékezniük kell arra, hogy a hatalmukat Krisztustól kapták, és hozzá hasonlóan nekik is szelídnek és alázatos szívűnek kell lenniük. Pál azért hivatkozott a Krisztustól kapott hatalmára, mivel aggodalommal töltötte el, hogy a korinthusiak nem arra hallgattak, akire kellett volna, és ezzel kockáztatták Krisztushoz való hűségüket.

Hogyan lehetünk egyszerre szelídek és bátrak, amikor hamis tanítókkal van dolgunk? Miért szükséges mindkettő?