SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 9:58; János 3:16; 17:5; Róma 12:8;

15:26-27; 2Korinthus 8-9; Jelenések 13:8

"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8:9, ÚRK).

2Korinthus 8-9. fejezetéből megtudjuk: Pál lehetőséget ajánlott a korinthu­siaknak, hogy júdeai testvéreiknek segítséget nyújtsanak. Ez a rész is mutatja, hogy Isten ad nekünk alkalmat az adakozásra, így mi is követhetjük Krisztus jellemének, adakozásának példáját. A mennyre az adakozás jellemző. Figyeljük meg e kifejező szavakat: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3:16).

Jn 3:16 verse továbbá világosan kifejezi azt is, hogy mi volt Isten szándéka Jézus odaadásával: "hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (ÚRK). A sáfárság és a misszió együtt jár ebben a szakaszban, elválaszthatatlanok, mint egy érme két oldala. Nem csoda tehát, hogy Pál így nevezi magát és munkatársait: "Isten titkainak sáfárai" (1Kor 4:1). Ugyanebben az értelemben mi is sáfárok vagyunk.

Ezen a héten látni fogjuk, hogy a sáfárság és a misszió fogalma mélyen gyökerezik Jézus példájában, elválaszthatatlanok egymástól. A sáfárság anyagi és emberi forrásokat biztosít az egyháznak Istentől kapott megbízatása, missziója végzéséhez.