Olvassuk el 2Kor 5:11-15 verseit! Hogyan mutatja be ez a szakasz, hogy Pál szolgálatának Krisztus áll a középpontjában?

Pál tudatában volt, hogy Krisztus előtt kell majd számot adnia szolgálatáról (2Kor 5:10). Ismerte "az Úr félelmét", és Krisztus evangéliumáról akarta meggyőzni az embereket (2Kor 5:11, ÚRK). Ez a félelem tisztelet és hódolat Krisztus iránt, ezért összekapcsolódik Pálnak Krisztus iránti szeretetével, valamint a bizalmával, hogy Krisztus is szereti őt. Az Ószövetségben Isten félelme azt jelenti, hogy az ember az Úr útján jár, teljes szívéből és lelkéből szereti, szolgálja Őt (5Móz 10:12). Pál szolgálatának középpontjában nem önmaga, hanem Krisztus áll. Nem ajánlja önmagát. Dicsekedésének oka Krisztus (2Kor 12:9). Kijelenti: "Tőlem pedig távol legyen, hogy dicsekedjem, hacsak nem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6:14, ÚRK). Tehát a korinthusiak alkalma, hogy dicsekedjenek vele (2Kor 5:12) azt jelenti, hogy büszkék Pál Krisztus-központú szolgálatára, ami ellentétes az ellenfelei önző munkálkodásával.

Olvassuk el 2Kor 5:16-21, Ef 2:13-16 és Kol 1:19-23 verseit! Mit értett Pál a "békéltetés szolgálata" alatt?

Krisztus a legfőbb békéltető, ezért bízta ránk "a békéltetés szolgálatát" (2Kor 5:18). A békéltetés gondolata újból és újból előkerül 2Kor 5:16-21 szakaszában. Pál számára ez rendkívül lényeges elv, és nekünk is annak kell tartanunk.

Isten a Fia engesztelő halála által békéltette meg az emberiséget önmagával. Aki megbékélt Istennel, új teremtés lett (2Kor 5:17), ezért tovább kell adnia "a békéltetés igéjét" (2Kor 5:19, ÚRK), Krisztus evangéliumát hirdetve. Ilyen értelemben Krisztus követei vagyunk, "mintha Isten kérne általunk" (2Kor 5:20, ÚRK).

Gondoljunk bele, mit tett értünk Krisztus! Gondoljuk el, mennyi bűntudat, bűn és kárhoztatás nehezedne ránk, ha nem vállalta volna értünk a keresztet! Hogyan kell hatnia ennek a tudatnak arra, ahogyan a többi emberhez viszonyulunk, főleg azokhoz, akik nem ismerik az Urat?