SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Korinthus 3:1-9; 4:7-18; 5:11-15;

6:11-7:1; 7; Efezus 2:13-16; Kolossé 1:19-23

"Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letiportak, de nem elveszettek. Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben" (2Kor 4:8-10, ÚRK).

Az elmúlt héten láttuk, hogy amikor Pál bizonygatta őszinteségét és tisztaságát, megvédte magát a következetlenség és a korinthusiak iránti szeretetlenség vádjától. Mindig is lelki gyermekei javáért fáradozott. 2Kor 2:12-17 verseiben kezdett gondolatmenete egészen a 7. fejezetig tart, ami közben azt mérlegeli, hogy milyen a Krisztusért végzett hiteles szolgálat. Rengeteg tanulságot levonhatunk ezekből a gondolataiból is.

A héten 2Korinthus 3-7. fejezeteivel foglalkozunk, amelyekben Pál a lélekmentés szolgálatáról szól. "A bűnösök megtérése és az igazság általi megszentelődésük a lelkész legerősebb bizonyítéka arra nézve, hogy Isten hívta el a szolgálatra. Apostolságának bizonyítéka a megtértek szívébe van vésve és megújult életük tanúskodik arról. Krisztus, a dicsőség reménysége a benső emberben alakul ki. A lelkészt nagyban megerősíti szolgálatának e pecsétje" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 216. o.).