SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Korinthus 16:5-7;

2Korinthus 1:3-14; 2:5-17; 4:2; 7:5-13

"Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok" (2Kor 2:4, RÚF).

Pál apostol nem volt mindig könnyű helyzetben. A bebörtönzések és az életveszélyes helyzetek között így írt: "Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja" (2Kor 11:24-28, RÚF).

A korinthusi gyülekezetnek írott levelében látunk néhányat azok közül a dolgok közül, amelyek "naponkénti zaklattatást" jelentettek neki - miattuk. Viszont ezzel együtt soha nem csökkent a szeretete irántuk, mint ahogy Krisztus szeretete sem szűnik meg irántunk. Éppen Jézustól tanulta meg az apostol úgy szeretni a gyülekezeteket, hogy a Jézustól felénk áradó szeretet tükröződjön benne (2Kor 5:14; lásd még 1Kor 11:1).