SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 24:44-47; 1Korinthus 15;

Kolossé 2:12; 1Thesszalonika 4:13-17; 2Timóteus 1:12;

Jelenések 20:5-6

"Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is... Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok" (1Kor 15:14-17, ÚRK).

Milyen különös, hogy a maga korában még Pálnak is foglalkoznia kellett azokkal, akik tagadták a halottak feltámadását. Ugyanis az akkoriban élők látták, hogy mit tesz a halál az emberi testtel. Tudták, hogy a holttest először bomlásnak indul, majd porrá szárad, és szinte semmivé lesz. Azzal is tisztában voltak, hogy az elhunytak már régen meghaltak, a legtöbben sokkal hosszabb ideje halottak, mint amennyit éltek. A holtak feltámadása nem tűnt valószínűbbnek a számukra, mint a mi korunkban élőknek, legalábbis emberi nézőpontból. Éppen ezzel a kérdéssel akart Pál foglalkozni.

Ez alapvetően fontos is volt. Ha Jézus nem támadt fel, akkor nem az, akinek mondta magát, a keresztnek semmi hatása nincs, a bűneinkért nem fizetett meg. Ebben az esetben csak a kétségbeesés maradna számunkra. Ámde Urunk feltámadt, felment a mennybe, és visszatér majd, hogy hazavigyen bennünket.

Ezen a héten 1Korinthus 15. fejezetére és Krisztus feltámadásáról szóló tanítására összpontosítunk. Korinthusban voltak néhányan, akik a környező pogány világnézet befolyására tagadták a feltámadást. Nekik válaszolva Pál megerősíti, hogy Krisztus valóban feltámadt, és Ő az egyetlen reményünk az üdvösségre.