1Kor 8:1-3 verseiben Pál azzal érvel, hogy az Isten iránti szeretet megvéd a bálványimádástól. Ezt az érvet viszi tovább és fejtegeti 1Kor 10:23-11:1 szakaszában. 1Kor 8:3 versében az Isten iránti szeretetről beszél. Másutt pedig kijelenti: "Senki se a maga javát keresse, hanem a másét" (1Kor 10:24, ÚRK), és ez az emberek iránti szeretet.

Olvassuk el Mk 10:17-22 és 12:28-31 verseit! Mi a közös e két szakaszban? Hogyan vonatkozik ez arra a helyzetre, amiről 1Korinthus 10. fejezete számol be?

Pál pontosan azt teszi 1Korinthus 10. fejezetében, amit Jézus Mk 12:28-31 verseiben - vagyis összekapcsolja a törvény két nagy parancsolatát: szeresd Istent mindenek felett, és szeresd az embereket. A gazdag ifjú történetében (Mk 10:17-22) Jézus összekapcsolja ezt a kétféle szeretetet, utalva 5Móz 6:4 versére (lásd Mk 10:18), valamint a Tízparancsolat második táblájára (lásd Mk 10:19). A gazdag ifjúnak az volt a problémája, hogy a javait jobban szerette Istennél és a felebarátainál (Mk 10:22). A földi kincsek fontosabbak voltak számára a mennyeieknél. Többre értékelte a pénzét, mint a szegényeket (Mk 10:21). Bálványimádó volt.

Jézus tanítását követve Pál arra céloz, hogy 1Kor 10:27-28 elképzelt helyzetében azt az elvet kell alkalmazni, ami szerint mindennél jobban szeressük Istent, a felebarátainkat pedig úgy, mint magunkat. Ez azt jelenti, hogy nem mindig segítőek vagy építőek még törvényes dolgok sem, amennyiben valaki más lelkiismeretét zavarják (1Kor 10:23). Mesteri módon foglalja össze ezt az elvet: "mindent Isten dicsőségére tegyetek" (1Kor 10:31, ÚRK). Amikor az apostol azt mondja, hogy mindent Isten dicsőségére kell tenni, ezzel jelzi, hogy a bálványimádás a legkülönfélébb formákban jelentkezhet, bármi válhat bálvánnyá, ami bitorolja a dicsőséget, ami egyedül Istent illeti meg (Ézs 42:8).

1Kor 10:31-11:1 verseiben találjuk a 8-10. fejezet konklúzióját. Pál világossá teszi, hogy nem a maga hasznát kereste, "hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek" (1Kor 10:33, ÚRK). Ezzel Krisztus példáját követte.

Hogyan tanulhatjuk meg úgy szeretni a másikat, ahogy önmagunkat?