Miután Pál a saját élete példájával utalt az önmegtagadás fontosságára, rátért a bálványimádás kérdésére. Bizonyos értelemben 1Korinthus 10. fejezete 1Kor 9:27 gondolatát bontja ki, ahol az apostol megjegyzi: azért gyakorol önfegyelmet, hogy ne váljon méltatlanná. Szeretné, hogy a korinthusiak kövessék a példáját, de Jézus a legfőbb példakép (1Kor 11:1).

Olvassuk el 1Kor 10:7-11 verseit! Milyen bűnöket követett el Izrael a pusztában? Miért számítanak még súlyosabbnak a bűneik, tekintettel a kiváltságaikra?

1Kor 10:1-5 szakaszában Pál Isten népének pusztai történelmét említi. A felhőre és a tengerre tett utalások felidézik Isten vezetését, jelenlétét és védelmét. Az étel és az ital Isten gondoskodásának jele. A felhő és a tenger példájával Izrael tapasztalatát Pál a keresztség szertartásához hasonlítja, és az ételről, italról szólva az úrvacsorára céloz.

Vagyis 1Korinthus 10. fejezete azt tanítja, hogy a keresztények tapasztalata hasonló Izrael népééhez. Pál azért idézi fel Izrael történelmét, mert nem akarja, hogy a történelem megismételje önmagát. Izrael annyi kiváltságban részesült, a nép közül sokan mégis gonosz dolgokra vágytak (1Kor 10:6), mint pl. a bálványimádás (1Kor 10:7) és a paráznaság (1Kor 10:8). Nem csoda tehát, hogy "többségükben nem lelte kedvét Isten" (1Kor 10:5, RÚF).

Könnyű ujjal mutogatni az ókori Izrael népére, és elmondani, hogy milyen hatalmas bűnöket követtek el. Azonban Pál úgy érvel, hogy a keresztények is hajlamosak ugyanolyan bűnökbe esni, pedig óriási kiváltságban részesültek: ismerhetik Krisztus történetét. Erre mutat világos figyelmeztetése is: "Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék" (1Kor 10:12, ÚRK). Az "aki azt gondolja" kifejezés sejteti: voltak a gyülekezetben, akik nem mérték fel, hogy őket is veszélyeztetik éppen azok a bűnök. Vajon ma bennünket is fenyegethet ennek a kockázata?

"Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék." Ugyan ki ne tapasztalta volna már, hogy mennyire valós veszély ez?

A Biblia kijelenti: Isten nem enged annál erősebb kísértést az életünkben, mint amit el tudunk viselni, "sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd" (1Kor 10:13, ÚRK). Miért tűnik mégis úgy, hogy túl könnyű bűnbe esni?