Pál azt írta, hogy "egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek" (1Kor 1:22). A zsidók nem a kereszt jelét várták - Isten, a Messiás keresztre feszítését -, és a görögök sem ilyen bölcsességet kerestek. Ez a gondolat mindannyiuk váradalmával ellentétes volt.

Csak olvassuk el, hogyan reagáltak a tanítványok Jézus kereszthalálának lehetőségére (lásd Mk 8:31-32; 9:30-32; 10:32-34), hogy jobban megértsük, főként a zsidók mennyire idegennek, visszataszítónak találták még ennek a gondolatát is! A zsidók azt várták, hogy a Messiás legyőzi a rómaiakat, de nem ez történt, legalábbis nem a "legyőzés" világi, katonai értelmében.

A keresztények számára a kereszt már évszázadok óta a hit szimbóluma, ezért a 21. századi hívők nem értik, milyen tébolyult gondolatnak tűnt az 1. században élők számára, hogy az Istent keresztre feszítik. Pontosan azért kell a lehető legalaposabban elgondolkodni rajta, mert annyira megdöbbentő az üzenete. Az egész világmindenség előtt teljesen világossá teszi a keresztre feszített Megváltó bemutatása, hogy milyen messze kész volt Isten elmenni a megváltási terv végrehajtásáért. Nekünk, földi bűnösöknek éppen elég megdöbbentő a kereszt gondolata - hogy az Úr meghalt a kereszten -, akkor képzeljük csak el, mit jelenthetett ez a bűntelen lényeknek, akik a mennyben ismerték és imádták az Úr Jézust!

Olvassuk el ApCsel 13:16-47 szakaszát (főként a 26., 38. és 47. verset)! Mit tanít ez a rész a kereszt jelentőségéről?

Pál elmondja: Krisztus küldte el, hogy hirdesse az evangéliumot, ezért prédikált a megfeszített Megváltó üzenetéről (1Kor 1:23). Ezt a gondolatot folytatja 1Kor 2:1-5 szakaszában. Az apostol hűségesen teljesítette Krisztustól kapott megbízatását. Az evangéliumot nem "nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel" (1Kor 2:1) hirdette, hanem csak a megfeszített Krisztusra összpontosított (1Kor 2:2). Beszéde és üzenete nem "az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével" (1Kor 2:4, RÚF), mert szembeötlő a különbség az emberek bölcsessége és Isten ereje között (1Kor 2:5).

A Messiás kereszthalála a zsidók és a görögök számára is teljességgel elképzelhetetlen volt. Mit árul ez el arról, hogy Isten nem mindig a mi elvárásaink szerint cselekszik? Miért fontos jól érteni ezt, főleg ha nem a reményeink szerint alakulnak a dolgok?