Összeszorítja a szívem

valami ősi félelem;

a szülés fájdalmas, a munka nehéz,

a séta a kertben elmaradt.

Nincs oltalom?

Közben gyönyörűség a gyermek;

kacagás, ölelés, tanulás.

Öröm a kibújó paradicsom két kis levele,

az ígéret, hogy lesz termés,

már érzem az ízét a számban.

S akkor mellém ül valaki,

megfogja a kezem.

Nem látom, tudom.