Ömölj át szívemen, vájj medret benne, szent Ige-folyó!

Érezzem, fájjon, alázzon, míg felmagasztal e jó!

Vonulásod tartson végtelen, hiszen végtelen vagy!

Lelkem simul, de énem lázad, makacs. El ne hagyj!

Bűneim temesd a folyó medre alá, Mesterem,

hadd legyen eltemetve rossz tegnap-életem!

Legyek irgalmas hordozója gyönge csónakoknak,

ne essenek prédául sötét indulat-haboknak!

Ne legyek örvény, csapda, sekély víz, mocsaras hínár!

Tükör legyek, melyben a vétkes önmagára talál,

s hadd mondja: Áldott folyó! - Engem ne lásson meg!

Minden dicsőség a Tied! Én álljam a helyemet,

úgy, mint kezed nyomán alakultam engedelmesen,

hogy a béke-folyón arcod ragyogjon fenségesen!