Mindannyiunknak voltak már gyenge, bizonytalan pillanataink az Úrral való járásban - mélységek, amikor a szívünk hitetlen lett, vagy csak hosszabb időre közönyössé váltunk. Mi hozott vissza aztán az Istennel való mély kapcsolatba?

Zakariás 10. fejezete néhány kiemelkedő üzenetet tartalmaz olyan helyzetekről, amikor Isten visszavezette népét magához. Olvasd el lassan a fejezetet, és jegyzeteld ki a lényeget!

Gyakorlati értelemben kihívást jelenthet, hogyan viszonyuljunk, beszéljünk a szeretteink közül azzal, aki elfordult az Úrtól. Eltűnődhetsz azon, miként alakulhattak volna másképp a dolgok, hogy más legyen a végkifejlet. Azon is gondolkodhatsz, hogyan viszonyulj hozzá most, hogy már más a világképe. Talán idegesít, vagy elcsüggeszt, ha látod a rossz döntéseit. Ezek a gondolatok óhatatlanul hatnak arra, miként bánsz a szeretteiddel, éppen ezért annyira fontos, hogy életeden és szavaidon érezhető legyen a Megváltóval töltött sok időd hatása.

Az életed bizonyságtétele, a cselekedeteid és a szavaid, valamint az imáid a házastársadért vagy a gyerekedért, aki eltávolodott az Istentől, alapvető változást hozhatnak az életükben, a jövőjükre nézve. (Olvasd el Lk 22:31-32 és Jn 21:15-17 verseit arról, miként változtatta meg Péter jövőjét Jézus imája!) Vess alá az Úrnak minden szomorúságot, ítélkezést és megítélést, amit esetleg érzel iránta, és kérd Őt, hogy adjon helyette olyan szeretetet, ami egyedül tőle jöhet! Kérd Istent, borítson be jellemével, hogy szeretettel és önzetlenül tudj viszonyulni ahhoz az emberhez. Ne feledd, "Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett szóló legnyomósabb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény" (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 339. o.).

Következetes, Jézusra mutató életünket látva a Krisztust elhagyók észrevesznek majd valamit bennünk, ami csak Istentől származhat. Látják majd a megmagyarázhatatlan békét, a szeretetet, ami soha nem tűnik el, a rendíthetetlen reményt, ami dacol a lehetetlennel. Soha nem inog meg Isten szeretete irántunk és a szeretteink iránt. Mi pedig továbbadhatjuk ezt a szeretetet, amit mi is naponta kapunk, azoknak, akik körülöttünk élnek.

Hogyan erősít meg minket Ef 3:17-19 abban, amit tennünk kell?