SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Bírák 14; Máté 5:17-18; 7:24-29;

Márk 9:42-48; Róma 3:20, 28

"Sohasem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem" (Zsolt 119:93-94).

Vitathatatlanul a bűn a legnagyobb akadálya annak, hogy közeli kapcsolatban éljünk Istennel. Nemcsak elválaszt most tőle (Ézs 59:2), de megcsal, árt, felemészt és végül tönkretesz bennünket. A bűn és az önző énünkkel vívott csata a legnagyobb harcunk, amiben valaha részünk lesz, mérhetetlenül nagy, sőt örökkévaló kihatással.

Egyesek elfogadják a bűnt mint az élet természetes részét. Végül is az emberi természetünk része, hogy élvezni akarjuk az élet dolgait. De vajon elfogadhatóbb lesz a bűn csak azért, mert a társadalom megbékélt vele? Talán finomkodva közelítünk ehhez a témához, mert attól félünk, hogy megsértünk valakit, ha a bűnt nevén nevezzük. Csakhogy ha úgy döntünk, hogy igyekszünk kényelmesen együtt élni vele, végül annál távolabb kerülünk az Istennel való egészséges kapcsolattól. Igen, mindenki bűnös, a gondolataink, a motivációink, a cselekedeteink bántanak másokat, saját magunkat és Istent is. Végeredményben a bűn lerombolja Istennel való kapcsolatunkat, Ő azonban kinyilatkoztatta magát nekünk törvényének ismerete által, amely rávilágít életünk bűneire.

Ezen a héten megnézzük, miért adta Isten a törvényt; és ha valaki megszegi azt, és ezáltal bűnbe esik, mi vagy ki segíthet helyreállítani az Istennel való kapcsolatát.