Dániel a Biblia nagy hőseinek egyike. Mindannyian ismerjük az első történetet vele kapcsolatban (lásd Dániel 1. fejezet): "De Dániel eltökélte szívé­ben, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral" (Dán 1:8, ÚRK). Az eredmény sem maradt el: "Isten pedig a négy ifjúnak ismeretet és értelmet adott mindenféle íráshoz és bölcsességhez. Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és az álmokhoz is" (Dán 1:17, ÚRK).

A Szentírás bölcsnek mutatja be Dánielt (Dán 1:20; 2:14, 21, 23, 48), mert az Isten Lelke lakott benne (Dán 4:9, 18; 5:14; 6:3), és Isten nagyon szerette őt (Dán 9:23; 10:11). Így néz ki egy olyan ember jellemzése, aki erős, mélyen gyökerező kapcsolatban él Istennel. Dániel 2. fejezetében, amikor Nabukadneccar király halálos rendeletet adott ki minden bölcsre Babilonban, Dániel Isten kegyelméért folyamodott az álom titkát illetően (Dán 2:18). Ahogy Isten megjelentette neki az álmot, ő azonnal imádkozni kezdett.

Olvasd el Dán 2:20-23 verseit! Miért imádkozott Dániel, és mit tanulhatunk az imájából?

Az évek teltek, királyok jöttek és mentek, Dániel azonban tanácsadó maradt minden uralkodó idején, mivel rendkívüli tulajdonságaival kiemelkedett: "mivel rendkívüli lélek volt benne. Ezért a király az egész birodalom élére akarta állítani őt" (Dán 6:3, ÚRK). "...semmi okot vagy hibát nem tudtak találni, mert hűséges volt, és semmi fogyatkozást vagy vétket sem lehetett találni benne" (Dán 6:4, ÚRK). Társai égető féltékenysége és gonosz szándéka (Dán 6:5-9) ellenére is állandó és félelemtől mentes imaéletet élt.

Olvasd el Dán 6:10-11 verseit! Mit árulnak el e versek Dánielről?

Amikor Dániel nehézségekkel nézett szembe, imádkozott. Habár az élete veszélyben forgott, következetesen és kitartóan imádkozott (háromszor egy nap, mivel ez volt a szokása), ahogy addig is (naponta háromszor, nyitott ablaknál, arccal Jeruzsálem felé fordulva). Ima közben térdelt, a hálaadásra és alázatos könyörgésre fókuszált.

A történet ismeretében mennyire tűnnek gyengének a kifogásaid, ha nem imádkozol?