Tenyereden tartasz, Uram, hófehér lelkeden

takargattál palástoddal, viharok ellen,

hozzád hajlok Uram, lassan csomagolok,

amit vinnem kell magammal, egy gyönyörű titok.

Amit vinnem kell magammal, Te vagy egyedül,

azon a napon majd létem megmerül,

azon a napon majd szívemben ég minden,

a sok próba engem szolgált, jóra fordul kincsem.

Kereslek Uram, bár tudom, itt vagy,

mégis azt kutatom, hogy hangodat mikor hallhatom?

Mégis minden pillanatban a gyengeségem erősebb,

és hajt feléd ez a kínzó hiány, kiált a Veled és a Nélküled.

Megengedő szeretettel járod szívem termeit,

Bíbor-bársony lépteidben látod szívem csendjeit.

Az idő, mint gyémántgyöngyök, pergő percek Tebenned -

Úgy csodálom ezt a színes, hófehér életet Veled!

Nincs szó, egyedül Te érted ezt, aki szívem gondolatát látod -

Ismertess meg magammal engem, hogy megismerjelek Téged bárhol!