A tükörbe vagy egy fényképre nézve lapos, kétdimenziós képet látunk. Bizonyos szempontból egy szobor által jobb elképzelésünk lehet, persze az sem ér fel a lélegző, eleven valósággal. A kép bibliai fogalma néha a gyengébb ábrázolásokra utal, de még szélesebb körű jelentéssel bír.

Olvassuk el 1Móz 1:26-27, 5:3, 1Kor 15:49, 2Kor 3:18 és Zsid 10:1 verseit! Foglaljuk össze, hogy ezekben a szakaszokban milyen különböző dolgokat jelent a "kép"! Mennyiben más az, hogy Jézus az Isten "képe"?

Isten úgy teremtette meg az embert, hogy a lehető legjobban hasonlítson rá - fizikailag, lelkileg, a kapcsolataiban és feladataiban, természetesen csak bizonyos tekintetben, de a bűn azt is megrontotta. Jézus azonban lehetővé teszi, hogy "lássuk" a láthatatlan Istent. "Aki engem látott - mondta Jézus -, látta az Atyát" (Jn 14:9). Jézus Isten természetének, "valóságának képmása" (Zsid 1:3), gondolatának hallhatóvá és jellemének láthatóvá válása.

Olvassuk el Mt 11:27 és Jn 1:1-2, 14, 18 verseit! Miért adhat Jézus egyedülálló kinyilatkoztatást az Atyáról?

Figyeljük meg, mit mondott még Jézus az Atyával való kapcsolatáról!

"Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (Jn 5:17).

"Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30).

"senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (Jn 14:6, ÚRK).

Jézus többször is abszolút értelemben magára vonatkoztatta Isten nevét: "VAGYOK" (lásd 2Móz 3:14); "Én vagyok az élet kenyere" (Jn 6:35, ÚRK); "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12); "Én vagyok a jó pásztor" (Jn 10:11); "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25); "én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem" (Jn 14:11); és "Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" (Jn 8:58).

Mi lett volna, ha Jézus nem lenne Isten? Hiszen akkor az Atya csak egy teremtményt küldött volna el, hogy meghaljon helyettünk. Miért lenne az alapvetően, gyökeresen más, mint hogy a személyében Isten maga jött el meghalni értünk?