"Aki erős, megfelelő jellemet akar építeni, és aki kiegyensúlyozott kereszténnyé akar válni, annak mindent oda kell adnia, mindent meg kell tennie Krisztusért, mert a Megváltó nem fogadhat el megosztott szolgálatot. Naponta kell megtanulnia az önátadás jelentőségét. Kutatnia kell Isten Igéjét, meg kell tanulnia annak értelmét és engedelmeskednie kell előírásainak. Így érheti el a keresztényi tökéletességet. Isten napról napra együtt munkálkodik vele, tökéletesíti jellemét, aminek meg kell állnia a végső próba idején. A hívő napról napra emberek és angyalok előtt állja ki a magasztos próbát, bemutatva, mit tehet az evangélium az elesett emberekért" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 317. o.).

"A Vőlegényre várakozók hirdessék az embereknek: "Ímhol Istenetek!" Az irgalmat hordozó utolsó fénysugár, a világnak kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jellemének - a szeretetnek - a megláttatása. Isten gyermekei mutassák meg Uruk dicsőségét! A saját életükkel és jellemükkel tegyenek bizonyságot arról, amit Isten hatalma tett értük!

Az Igazság Napjának fénye sugározzon igaz cselekedetekben: az igazságot hirdető szavakban és a szentségről tanúskodó tettekben" (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 287. o.)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Gondolkozzunk még az Úrban való öröm kérdésén! Pál nem azt mondja, hogy örülj a megpróbáltatásaidban (bár ez is biblikus), hanem hogy örülj az Úrban. Miért fontos mindig gondolni az Úrra, az Ő jóságára, hatalmára, szeretetére és üdvözítésére? Miért segít ez olyan sokat az élet elkerülhetetlen nehézségei között?

2) Az előbbi idézetek hogyan érzékeltetik a kegyelem szerepét a keresztények "jó cselekedeteiben"? Miért igen fontos a kegyelemnek ez a vetülete, noha a jó cselekedeteink nem üdvözítenek? Valóban nyerhetünk megváltást jó cselekedetek nélkül?

3) Térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy nem a testben bízunk! Mit jelent ez? Miért ne bízzunk benne? A testünk nem Isten ajándéka?