SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jeremiás 17:9; Róma 8:3; 1Korinthus 8:2;

Filippi 2:1-11; 4:8; Zsidókhoz 2:14-18

"...teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek" (Fil 2:2, ÚRK).

Egységben az erő. Az igazság puszta ismerete nem egyenlő azzal, ha valaki aszerint is cselekszik. Időnként mindannyian elbukunk, még az egységet célzó legnagyobb erőfeszítéseink dacára is. Ez azonban más, mint az egység szándékos aláásása. Nem csoda tehát, hogy amikor Pál folytatja levelét a filippibelieknek, szeretné, ha "egyet akarva ugyanarra" törekednének (Fil 2:2, RÚF).

Pál az egység szükségességének gondolatát Jézus tanítására és példájára alapozza. Ezt a témát megtaláljuk az Újszövetség egészében, főként a levelekben. Egyetlen mennyei angyal büszkeségéből, hatalom- és uralomvágyából eredt a széthúzás a világmindenségben, ami még a tökéletes környezetben is szélsebesen terjedt (lásd Ézs 14:12-14). Majd megvetette a lábát az Édenben - az Isten által elrendelt szabályokkal szembeni hasonló elégedetlenség miatt, ugyanis az első emberpár szeretett volna magasabb szférába kerülni annál, amit Isten tervezett (1Móz 3:1-6).

Ezen a héten az egyház egységének bibliai alapját vizsgáljuk, a figyelmünket különösen Jézus csodálatra méltó leereszkedésére irányítva. Tanulságokat szűrhetünk le, ha Jézusra tekintünk és azon gondolkodunk, hogyan fejlődhetünk egyre inkább hozzá hasonulva.