Jézusnak a tanítványaiért mondott utolsó imáját egy fő téma jellemzi: az egység. A kereszten túlra tekintve látta újbóli találkozását az Atyával és velünk: "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál" (Jn 17:24, ÚRK). Azt is kérte: az Atya tartsa meg őket, hogy "egyek legyenek, mint mi" (Jn 17:11). Kiemelte a széthúzás végzetes következményeit is, ami miatt sokan elfordulnak a hittől. Rövid imájában kétszer is hangsúlyozta a vele és az Atyával való egységünk fontosságát azért, "hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem... megismerje a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17:21, 23).

Vessük össze Fil 1:27 és Jn 17:17-19 verseit! Jézus és Pál szerint mi az, ami az egyház egysége szempontjából elengedhetetlen?

Fil 1:27-ben a "méltóan viseljétek magatokat" kifejezés a politeuomai görög szó fordítása. Azt jelenti, hogy "polgárként éljetek" - nem egy földi ország, hanem a mennyei ország polgáraiként. A Hegyi beszédben Jézus gyönyörű képet tár elénk arról, hogy mit jelent a mennyei Atya gyermekeinek, országa lakóinak lenni: lelki szegénység, alázat, az igazság éhezése és szomjazása, könyörület, tiszta szív, békességre törekvés, a másik arcunk odafordítása, az ellenség szeretete, áldásmondás az átkozódóra. Röviden: "igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel" (Mik 6:8).

Nehéz egy ilyen emberre haragudni vagy bosszankodni miatta, nem igaz? Néha mégis neheztelnek arra, aki túl jónak tűnik, lekicsinylik, esetleg igyekeznek gyenge pontot találni benne, ami bizonyítaná, hogy nem is olyan jó, mint amilyennek tűnik, mert így próbálnak meg jobb fényben feltűnni önmaguk előtt. Azonban jobb lenne inkább azt megnézni, mennyivel lehetnénk mi szeretetteljesebbek, nagylelkűbbek, irgalmasok és alázatosak.

Ellen G. White írt arról, hogy némelyek "jobban szeretik a világot és a világi előnyöket, mint Istent vagy az igazságot" (Testimonies for the Church. 5. köt. 277. o.).

Az egyházon belüli megosztottság végső soron igen gyakran büszkeségből fakad. "Amikor büszkeséget és világi ambíciókat táplálnak, eltűnik a krisztusi lelkület, helyette versengés, széthúzás és küzdelem lesz, ami megzavarja és gyengíti az egyházat" (i. m. 240. o.).

Igen fontos tehát, hogy mindannyian megtanuljuk követni Jézus szelídségének és alázatának példáját! Mennyire más lenne így az egyház, nem igaz?!