SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 12:7; 5Mózes 17:19; 5:6; Józsué 24;

1Kir 11:2, 4, 9; 2Tim 4:7-8

“Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az ÚRnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni… Én azonban és az én házam népe az ÚRnak szolgálunk” (Józs 24:15, ÚRK).

Józsué könyvének záró fejezetéhez a szövetség megújításának ceremóniája adja a keretet, amit ebben az esetben Izrael idős vezetője végez. Olyan elemeket vonultat fel, ugyan nem maga a szövetség, hanem a megújítási ceremóniához kapcsolódó beszámoló, amelyek az ókori Közel-Keleten a hűbéresi szerződésekben szerepeltek: 1) a bevezető (preambulum) megnevezi a hűbérurat mint a szövetség kezdeményezőjét; 2) a történeti bevezető leírja, milyen kapcsolat áll fenn az úr és a vazallus között; 3) a szövetségi rendelkezések leírják, hogy a vazallus teljes hűséggel tartozik a hűbérúrnak, a hála motivációja alapján; 4) az engedelmesség áldásai, valamint a szövetség megtörésének átkai; 5) a vazallus fogadalmának tanúi; 6) a dokumentum letétbe helyezése jövőbeni olvasás céljából; 7) a szövetség hatályba helyezése.

Józsué élete a végéhez közeledik, az utódja nem látszik a horizonton. A szövetség megújítása emlékeztető Izrael számára, hogy az ő királyuk Jahve maga, és ha hűségesek lesznek hozzá, élvezhetik a védelmét. Izraelnek nincs szüksége emberi királyra. Mint teokratikus nép, állandóan észben kell tartaniuk, hogy egyetlen királyuk az Úr.