Hogyan értelmezzük az Isten haragjáról és megtorló igazságosságáról szóló leírásokat Józsué könyvében (Józs 23:15-16), valamint a Szentírás más helyein (4Móz 11:33; 2Krón 36:16; Jel 14:10, 19; 15:1)?

Izrael már megtapasztalta Isten haragját a pusztai vándorlás alatt (4Móz 11:33; 12:9), valamint az ígéret földjén (Józs 7:1), így abszolút tisztában volt vele, milyen következményei lesznek, ha a szövetség durva megszegésével provokálják Istent. Ezek a versek jelentik Józsué egyébként is súlyos beszéde mondandójának a csúcsát. Sokkoló hallani, hogy Isten el fogja pusztítani Izraelt, különösen azért, mert ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint amelyeket a kánaániták eltörlésével kapcsolatban mondott. Amilyen biztos, hogy Isten hűséggel megtartotta Izraelnek tett ígéreteit, olyan biztos, hogy az átok is utoléri őket (3Mózes 26; 5Mózes 28), ha az izraeliták megtörik a szövetséget. A kánaániták eltörlése és a föld kisajátítása fényében ezek a versek ismét csak azt példázzák, hogy Jahve az egész világ legfőbb bírája, aki háborút hirdet a bűn ellen, függetlenül attól, hol történik. Izrael nem vált szentté a szent háborúban való részvétel által, nem szerzett különleges érdemeket azzal, mint ahogy a pogány nemzetek sem, amikor később Jahve ítéletének eszközei lettek a választott nép felett.

Izrael kezében volt a választás, hogy a múlt dicső bizonyosságait a jövővel való szembenézés alapjává tegye.

Első pillantásra nem tűnik összeegyeztethetőnek Isten szeretetének bizonyosságával (Jn 3:16; 1Jn 4:8) haragjának bibliai tanítása. Pedig pontosan Isten haragjának fényében válik sokkal érthetőbbé a szerető Istenről szóló tanítás. Először is, a Biblia szerint Isten szeretettel teljes, türelmes, hosszan tűr és kész a megbocsátásra (2Móz 34:6; Mik 7:18). Azonban világunk bűnösségének összefüggésében a haragja szentségének és igazságosságának megjelenési formája. Amikor megvív a bűnnel és a gonosszal, az sosem érzelmi és bosszúszomjas megnyilvánulás, a dolgok kiszámíthatatlan túlreagálása. Az Újszövetség azt tanítja, hogy Krisztus bűnné lett értünk (2Kor 5:21), és az Ő halála által békélhetünk meg Istennel (Róm 5:10). Senkinek sem kell szembesülnie Isten haragjával, aki hisz benne (Jn 3:36; Ef 2:3; 1Thessz 1:10). Haragjának ábrázolása úgy mutatja be Őt, mint aki az univerzum igaz bírája, és őrzi az igazság ügyét (Zsolt 7:12; 50:6; 2Tim 4:8).