Milyen képet fest Istenről Józs 21:43-45 része? Miként alkalmazhatók ezek a szavak nemcsak az ígéret földjére, de a mi megváltásunk valóságára is (2Tim 2:11-13)?

Ezek a versek képezik a könyv csúcspontját, illetve teológiai összegzését. Az irat témáinak egyikét hangsúlyozzák ki: Jahve szövetségi hűségét, aki megtartja az ígéreteit és esküje szerint cselekszik. Ez a rövid rész ugyanakkor összefoglalja mindazt, ami eddig a könyvben megjelent. Józs 21:43 beszél a föld szétosztásáról és a letelepedésről (Józsué 13-21. fejezetek), miközben Józs 21:44 utal az ellenség feletti győzelmeikre, és arra, hogyan vonták irányításuk alá a területet (Józsué 1-12. fejezetek). A visszatekintés Isten hűségének prizmáján keresztül történik. Az izraelitáknak nem szabad elfelejteniük, hogy soha nem lett volna övék a győzelem az ellenségeik felett, illetőleg nem kaphatták volna meg a földet örökségként, ha Isten nem hű adott szavához.

Isten adta nekik “mindazt a földet” (Józs 21:43, ÚRK), “minden ellenségüket kezükbe adta az ÚR” (Józs 21:44, ÚRK), aszerint, “ahogy [mindenről] megesküdött” (Józs 21:44, ÚRK) az atyáiknak, az “mind beteljesedett” (Józs 21:45, ÚRK). A három versen belül (Józs 21:43-45) hat esetben a kol (“minden”) szó ismételt használata újra hangsúlyozza az igazságot, hogy a föld Isten ajándéka, és Izraelnek nem eredendő joga birtokolni azt. Isten megesküdött, hogy nekik adja a földet, és az ellenségeiket is a kezükbe adja. Izrael minden sikere egyedül Isten cselekvésének és megbízhatóságának köszönhető. Mindez igaz a mi megváltásunk kapcsán is: “Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2:8-9, ÚRK).

Pál szintén Isten meghízhatóságát hangsúlyozza, amikor ezt írja: “Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hitetlenkedünk, ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja” (2Tim 2:11-13, ÚRK).

Miként ad bizonyosságot a jövőre vonatkozóan az, hogy Isten mindig hűen megtartotta ígéreteit (lásd 1Kor 10:13; 2Kor 1:18-20)?