SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 6:5; Józsué 21:43-45; 23;

2Timótheus 2:11-13; Jel 14:10, 19

“Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó szóból, amelyet az ÚR Izráel házának mondott; mind beteljesedett” (Józs 21:45, ÚRK).

Amikor John F. Kennedy megszólította az amerikaiakat a beiktatása napján, 1961. január 20-án, a beszéde mindössze 1366 szóból állt, de ezek a szavak kitörölhetetlen nyomot hagytak az amerikai emlékezetben. Arra bátorította az országot, hogy inkább a kötelességeikre összpontosítsanak a kiváltságaik helyett: “A jó lelkiismeret az egyetlen biztos jutalmunk, a történelem lesz a tetteink végső bírája, induljunk el hát vezetni szeretett országunkat, kérjük az Ő [Isten] áldását és segítségét, de legyünk tudatában, hogy itt a földön Isten munkáját igazán a sajátunknak kell tartanunk!”

Amikor Józsué, Izrael idős vezetője érezte, hogy közeledik az élete vége, elhatározta, hogy megszólítja a nemzetet és a vezetőit (Józsué 23-24. fejezet). A 23. fejezet főleg a jövőre fókuszál, és arra, hogyan kell imádni Istent: csak Ő imádható! A 24. rész áttekinti Isten hűséges tetteit a múltban, azzal a céllal, hogy sürgető döntésre késztessen azzal kapcsolatban, hogy egyedül ki az, aki imádatra méltó: Jahve.

A héten Józsué első beszédét fogjuk tanulmányozni, amelyben visszatekint Izrael győzelmeire, miközben leírja, mi az útja a nép jövőbeli sikerének.