SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Józsué 1:1-3; Máté 2:15; 1Korinthus 10:1-13;

2Korinthus 10:3-5; Apostolok cselekedetei 3:22-26;

Zsidókhoz 3:7-4:11

“Mindezek pedig példaképpen történtek velük, és a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett” (1Kor 10:11, ÚRK).

Józsué könyvével kapcsolatban megfogalmazódik az érzés bennünk, hogy a főszereplő élete túlmutat önmagán, egy olyan valóságra, amely sokkal nagyobb, mint ő maga. Ezt az alapelvet az egész Bibliában megtaláljuk, így Kánaán földjével kapcsolatban is, amely az örök remény és az új föld szimbóluma. Ahogy a földi szentélyszolgálat is egy nagyobb valóságra mutat: “Krisztus pedig megjelent mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátron keresztül” (Zsid 9:11, ÚRK).

Ugyanakkor felvetődnek kérdések: Miként mutat Józsué élete a jövendő teljesedésre? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy jogos a könyv efféle értelmezése? Milyen bibliai alapelveket alkalmazhatunk Józsué könyvére, amelyek az Újtestamentum valóságához és a végidei eseményekhez kapcsolják azt?

A héten bibliai tipológiával kapcsolatos alapelveket nézünk meg. Tanulmányozni fogjuk, miként ismerhetünk fel tipológiai jeleket a Bibliában, és Józsué élete hogyan vetíti előre a Messiás szolgálatát, hogyan mutat rá arra, ahogyan teljesedett ez a szimbolizmus az egyházban, valamint az emberiség történelmében.