SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 4Mózes 13:6, 30-32; Józsué 14:6-14;

19:49-51; Lukács 18:1-5; Róma 12:1-2; 2Korinthus 3:18

“Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten beszédét hirdették nektek, figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket” (Zsid 13:7, ÚRK)!

Minden szülő tudja, hogy a gyerekeik az ő példájukból tanulnak, ugye? Hány és hány szülő aggódott már, látva a gyerekeiket, akik a jó helyett az ő rossz szokásaikat követik! Akárhány évesek vagyunk, mindig könnyebb rosszat tenni, mint jót. Ez is része annak, amit úgy hívunk, hogy bűnös természet: “Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök” (Róm 7:15, ÚRK).

Születésétől kezdődően az embert a példa ereje formálja. Megtanuljuk az alapvető dolgokat az élethez, a járást, a beszédet, illetve azt is, hogyan fejezzük ki érzéseinket, mindezt úgy, hogy utánozzuk azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk. Felnőttként továbbra is szükségünk van szerepmodellekre, és még ha ezek nem is tökéletesek, csodálhatjuk és utánozhatjuk azokat a lelki vonásokat, amelyek a hit óriásaivá teszik őket.

A héten két hitbeli óriás személyes példájába nyerünk mélyebb betekintést Józsué könyvéből: Káleb és Józsué. Mi teszi őket kiemelkedővé a generációjukban, és mitől lesznek kulcsszereplők Isten népének életében, Izrael történetének egyik legfontosabb időszakában?