SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 15:16; 2Mózes 23:28-30;

3Mózes 18:24-30; 5Mózes 20:10, 15-18; Ézsaiás 9:6;

2Timótheus 4:1, 8

“Mindezeket a királyokat és földjüket egy út során hódította meg Józsué, mivel az ÚR, Izráel Istene harcolt Izráelért” (Józs 10:42, ÚRK).

Józsué könyve időnként felkavaró jeleneteket mutat be. Súlyos kérdéseket vet fel, amikor a szent vagy isteni háború emberek egy csoportjának felhatalmazást ad arra, hogy elpusztítsa más emberek csoportját.

A szent háború kérdésének a megértése az Ótestamentumban igazi kihívás. Isten úgy jelenik meg a könyvben, mint a világegyetem mindenható Ura; így minden, ami itt történik, valamilyen módon a közvetlen vagy közvetett akaratához kell, hogy kapcsolódjon. Ezzel pedig a “Hogy engedhette meg mindezt Isten?” kérdés nem megkerülhető. Múlt héten láttuk, hogy Isten maga is bekapcsolódik az összeütközésbe, amely lényegesen hatalmasabb, mint bármilyen háború vagy csata, ami valaha zajlott az emberiség történelmében. Egy olyan küzdelemről beszélünk, amely életünk minden aspektusát áthatja. Az is világos, hogy az események - legyenek akár bibliaiak, akár a világi történelemből valók - egyedül e konfliktus fényében érthetők meg teljesen.

A héten Isten szent háborúinak összetettségét igyekszünk még jobban megérteni, annak határait és feltételeit, valamint az ótestamentumi próféták által feltárt látomást a végső békéről, illetve azt, hogy milyen lelki tanulságai vannak ezeknek a háborúknak.