Olvassuk el Józs 4:20-24 verseit a következő igerészek fényében: 5Móz 8:2, 18, Bír 3:7, 8:34, Zsolt 45:18, 78:11! Miért volt annyira fontos, hogy emlékezzenek Isten nagy tetteire?

Figyeljük meg Józs 4:23 versében a váltást! A Jordán vizére úgy utal, mint ami “teelőtted” száradt ki, azon izraeliták előtt, akik épp átkeltek a folyón. Ezzel szemben a Vörös-tenger “mielőttünk” száradt ki, azok előtt, akik a kivonuláskor tapasztalták mindezt az első generációban, és még éltek. A két generáció által átélt két esemény hasonló jelentőségű volt, ami a második generáció számára lehetővé tette, hogy szüleik tanúságtétele révén újra felfedezzék a Jordánon való átkelésben ugyanazt a jelentőséget a maguk számára.

A feledékenységet általában úgy éljük meg, mint normális, megszokott emberi dolgot, azonban a lelki dolgokban ennek súlyos következményei lehetnek. Ma is, ha meg akarjuk erősíteni identitásunkat mint különleges elhívást nyert és küldetéssel bíró nép, olyan alkalmakat kell teremtenünk, amelyek felfrissítik mind a személyes, mind a közösségi emlékezetünket, hogy tudjunk arra összpontosítani, honnan jövünk, kik vagyunk és miért vagyunk itt.

Olvassuk el 1Kor 11:24-25 és Jn 14:26 verseit! Miért kell folyton arra emlékeznünk, mit tett értünk Krisztus? Mi történne enélkül?

Ellen G. White világosan látta, hogy ha nem Isten múltbeli cselekedeteinek és kijelentéseinek világossága vezet bennünket a jelenben folyamatosan, biztosak lehetünk benne, hogy elvész a motivációnk, hogy továbbvigyük a missziónkat a jövőben: “Nincs miért félni a jövőtől, kivéve, ha elfeledkezünk az útról, amelyen Isten vezetett minket, valamint a történelmünkben szerzett tanításokról” (Ellen G. White: Life Cketches. 196. o.).

Valóban fontos emlékezni a múltra és arra, hogy mit tett Isten az életünkben, de miért muszáj ma is nap mint nap friss tapasztalatokat szerezni a szeretetével és a jelenlétével?