SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 4Mózes 14:44; Józsué 3-4; Lukács 18:18-27;

János 14:26; Zsidókhoz 4:8-11

“Mert kiszárította az ÚR, a ti Istenetek a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek rajta, úgy, amint az ÚR, a ti Istenetek a Vörös-tengerrel cselekedett, amelyet kiszárított előttünk, amíg átjöttünk rajta. Hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy bizony erős az, és hogy féljétek az URat, a ti Isteneteket minden időben” (Józs 4:23-24, ÚRK).

A rendőr jelzett a szirénával, Jánosnak félre kellett állnia. A rendőr kérte a jogosítványát, ám abban a pillanatban beugrott neki, hogy az irodában hagyta a tárcáját, benne a jogosítványával. A férfi elmagyarázta, mi a helyzet, a rendőr pedig a munkájáról kezdte kérdezni. János elmondta, hogy egyetemi tanár. A rendőr átadta neki a büntetőcédulát, és azt mondta, hogy ne úgy tekintsen rá, mint büntetésre. “Ez tandíj - mondta. - Amikor az ember meg akar tanulni valamit, tandíjat fizet. Ez az ön tandíja, hogy megtanulja, nem felejtheti valahol máshol a jogosítványát, ha autóba ül. Legyen szép napja, tanár úr!”

Emberként hajlamosak vagyunk elfelejteni dolgokat, ha nincsenek folyamatosan az orrunk előtt. Elfelejtünk valakit visszahívni, e-mailekre válaszolni, meglocsolni a virágokat, felköszönteni valakit a születésnapján és így tovább, a listát hosszan folytathatnánk. Amikor viszont a lelki szükségleteinkről feledkezünk meg, annak sokkal komolyabb következményei vannak, mint egy sima büntetőcédulának, főleg, mivel amiről szó van ilyenkor, nem más, mint szó szerint az örök életünk.

Nézzük meg a zsidók átkelését a Jordánon, és lássuk, mit tanulhatunk a tapasztalataikból!