Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, “Átkelés a Jordánon” c. fejezetéből 449-451. o.

Ráháb és a kémek története után az Ótestamentum hallgat az asszony további sorsáról, egészen addig, amíg fel nem tűnik Jézus nemzetségtáblázatában. Onnan megtudjuk, hogy a Júda törzséből való Salmon felesége lett. Ő volt Boáz anyja, valamint egy másik figyelemre méltó nő, Ruth anyósa, akit ugyanebben a nemzetségtáblázatban találunk (Mt 1:5; vö. Ruth 4:13, 21). A hite következtében a jerikói prostituált, aki halált érdemelt volna, fontos kapoccsá vált Dávid király és a Messiás leszármazási vonalában. Ilyenekre képes Isten, ha valaki hisz benne, még ha a hite nem is nagyobb egy mustármagnál (Mt 17:20; Lk 17:6). “Nem ő [Ráháb] az egyedüli, akinek megtérése tanúsította Isten irgalmát azokkal a bálványimádókkal szemben, akik elismerik isteni tekintélyét. Az ország belsejében nagyszámú nép hagyott fel pogányságával, egyesültek Izráellel, osztozva a szövetség áldásaiban. Ezek voltak a gibeoniták. Isten nem ismer el semmiféle nemzetiségi, faji vagy társadalmi különbséget. Az egész emberiségnek Ő az Alkotója. A teremtés által minden ember egy közös családhoz tartozik, a megváltás pedig mindenkit eggyé kovácsol. Krisztus azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat. Kitárta a templom minden helyiségét, hogy mindenki szabad utat találjon Istenhez. Szeretete oly széles, oly mély, oly teljes, hogy mindent áthat. Kivonja Sátán befolyása alól azokat, akiket a nagy csaló megtévesztett. Trónjához emeli őket, ahhoz a trónhoz, amelyet ígéretének szivárványa övez körül. Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs rabszolga, sem szabad” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 229. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszéljünk a második esély kérdéséről (vagy akár még több esélyről), és hogy miként kell ezt az elvet képviselnünk! Ugyanakkor hogyan járjunk el átgondoltan, nehogy visszaéljünk vele? Mit gondolunk arról az asszonyról, aki bántalmazó kapcsolatban él, és mégis azt tanácsolják neki folyton, hogy térjen vissza a férjéhez (legyen kegyelmes), miközben az egész csak azt eredményezi, hogy a bántalmazás folytatódjon? Mikét találhatjuk meg a helyes egyensúlyt egy ilyen esetben?

2. Beszélgessünk Ráhábról mint a hit példájáról! Miként kezelhetjük az emberek Isten iránti nyitottságát, mikor az életmódjuk távol áll a bibliai ideáltól? Miként ismerhetjük el a hitüket, miközben nem helyeseljük az életük eltérő gyakorlatát?