Olvassuk el 2Móz 12:13, 22-23 és Józs 2:12-21 verseit! Hogyan segítenek a Mózes második könyvében lévő igék megérteni a Ráháb és a kémek közötti egyezséget?

Ráháb ajánlata nagyon világos: életet az életért, kedvességet a kedvességért cserébe. A “chesed” szó (Józs 2:12) jelentése, jóság, hűség, kedvesség, oly gazdag árnyalatokban, hogy nehéz egy szóval lefordítani más nyelvre. Elsősorban a szövetségben való hűségre utal, de magában hordozza a hitelességet, a kegyelmet, a jóindulatot és a kedvességet is. Az asszony szavai 5Móz 7:12 részére emlékeztetnek, ahol Jahve megesküszik, hogy “cheseddel” fog viseltetni Izrael iránt: “Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, megtartjátok és teljesítitek őket, akkor az ÚR, a te Istened is megtartja veled a szövetséget és irgalmasságot [chesed], amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak” (5Móz 7:12, ÚRK). Érdekes módon ugyanaz a fejezet (5Mózes 7) írja le a kánaániakkal való kapcsolattartásra vonatkozó teljes tilalmat (cherem) is. Vagyis látjuk Ráhábot, egy kánaánitát, akivel szemben elvileg a tilalom érvényes, és aki a kibontakozó hite miatt mégis igényt tart az ígéretekre, amelyeket Izrael kapott, és végül megmenekül. Az első kép, ami biztosan eszünkbe jut Ráháb és a kémek beszélgetéséről, az Mózes második könyvében az első páska. Hogy Izrael fiai biztonságban legyenek, a házukban kellett maradniuk, és meg kellett jelölniük az ajtófélfát és szemöldökfát a feláldozott bárány vérével. “És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét” (2Móz 12:13, ÚRK; lásd még 22-23. vers). “A nép engedelmességével bizonyította élő hitét. Éppen így, akik abban reménykednek, hogy Krisztus vérének érdeme által üdvözülnek, tudniuk kell, hogy üdvösségük érdekében nekik maguknak is tenniük kell valamit. Egyedül csak Krisztus az, aki megmenthet bennünket bűneink méltó büntetésétől. Ezért nekünk is el kell a bűntől az engedelmesség felé fordulnunk. Az ember hit által üdvözül és nem cselekedetei által, de a hitnek cselekedetekben kell megmutatkoznia” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1997, Advent Kiadó, 235. o.). Ebben az esetben a vér szolgált jelként, hogy megmeneküljenek Isten pusztító angyalától. Amint az utolsó egyiptomi csapásnál Isten megkímélte az izraeliták életét, akképpen kellett Ráhábnak és a családjának megmenekülni Jerikó pusztulásakor.

Milyen fontos evangéliumi üzenet található a két történetben? Mi a tanulsága ezeknek?