Olvassuk el 4Móz 13:1-2, 25-28, 33, 14:1-12 és Józs 2:1 verseit! Miért akarta Józsué a föld birtokba vételét a kémek kiküldésével kezdeni?

“Sittím” volt a hely neve, ahonnan a kémeket kiküldték, ami két negatív epizódra emlékeztet Izrael történetéből. Az első egy másik kémtörténet (lásd 4Mózes 13. fejezete), és ugyanazokat a lényegi elemeket vonultatja fel, mint ez: kémek kiküldése, akik titokban behatolnak az ellenség területére, visszatérnek, majd beszámolnak arról, amit láttak, ill. a döntés a továbbiakról, ami a kémek beszámolója alapján következett.

A másik incidensben, ami itt történt, megmutatkozott Izrael egyik legdacosabb, legbálványozóbb szövetségszegése, amikor Bálám felbujtására moábita nőkkel paráználkodtak és imádták isteneiket (4Móz 25:1-3; 31:16).

Sittím neve ebben az összefüggésben különösen feszültséggel teljes az egész történet kimenetelét illetően. Vajon megint elbuknak az ígéret földje kapujában? Vagy a régen várt ígéret végre beteljesedik a földdel kapcsolatban?

Olvassuk el Jn 18:16-18, 25-27, valamint 21:15-19 verseit! Milyen párhuzamokat fedezel fel az Izrael népének adott második esély és Péter személyes második esélye között?

Isten az újabb (sőt több!) esély Istene. A Biblia a második (a többedik!) esélyt hívja kegyelemnek. A kegyelem egyszerűen az, amikor úgy kapunk valamit, hogy nem érdemeltük meg. A Biblia tanítása telve van a kegyelem fogalmával (vö. Róm 5:2; 11:6; Ef 2:8). Isten örömmel ajánlja fel mindenkinek a lehetőséget az új kezdésre (Tit 2:11-14). Péter maga is tapasztalta ezt a kegyelmet, és buzdította a gyülekezetet a kegyelemben való növekedésre (2Pt 3:18). Ami pedig a legjobb hír: sokkal többet kapunk egy második esélynél, ugye? (Vajon hol lennénk, ha nem így lenne?)

Gondoljunk Izrael tapasztalatára, amikor kaptak egy újabb esélyt a Kánaánba való belépésre, valamint Péterére, amikor kiáradt rá a kegyelem, miután megtagadta Urát! Mit tanít ez a két történet arról, ahogy nekünk kellene kegyelmet tanúsítanunk azok iránt, akiknek erre van szükségük?