SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 12:13; 4Mózes 14:1-12;

Józsué 2:1-21; 9; Nehémiás 7:25; Zsidókhoz 11:31

“Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor befogadta a kémeket békességgel” (Zsid 11:31, ÚRK).

“Miért csinálom már megint ugyanezt?” Talán mindannyian mondtuk már e szavakat. Nemcsak a történelem ismétli önmagát, de így tesz a teljes emberiség is általában, sőt részben mi magunk is. Hányszor és hányszor követjük el ugyanazt a hibát!

Izrael megkapta a második lehetőséget, hogy belépjen az ígéret földjére, és Józsué komolyan vette ezt a küldetést. Először is tisztában kellett lenniük azzal, mivel is néznek szembe. Kiküldött két kémet, akik értékes információkat hoztak számukra a földről: védelmi rendszer, katonai felkészültség, vízellátás, valamint annak megtudakolása, miként reagálhatnak az ott lakók az inváziós erőkre.

Néhányan azt gondolhatják, hogy mivel Isten az izraelitáknak adta azt a földet, a továbbiakban a dolog semmilyen erőfeszítést nem igényelt a részükről. Csakhogy az isteni bizonyosság nem írja felül az emberi felelősséget. Izrael másodszor áll Kánaán határán. Az elvárások magasak, és amikor legutóbb ebben a helyzetben voltak, csúfos kudarc lett a vége.

A héten a legnagyszerűbb történetek közül kettőt tekintünk át a könyvből, hogy lássuk azok mai mondandóját. Isten kegyelme végtelen meglepetések sorát mutatja számunkra.