Isten különböző eszközök által tanította népét, amelyek egyike volt a szentély. Az ott végzett szolgálatok Jézusra mutattak előre a megváltási terv példázataiként, amelyeket évszázadokkal később Jézus beteljesített.

Olvassuk el 2Móz 25:1-9 szakaszát! Milyen meghatározó, gyakorlati és teológiai igazságokat látunk ezekben a versekben?

Isten vezette Izraelt, közel volt hozzájuk, mégis arra utasította Mózest, hogy építsen szent sátort: "Készítsenek nekem szent hajlékot, hogy közöttük lakjam" (2Móz 25:8, ÚRK). Isten tapintható módon akarta bemutatni nekik, hogy valóban velük van. Sokszor tettek rosszat, mégsem hagyta el őket. "Amikor az Úr ismét kegyelmébe fogadta őket" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 302. o.), parancsot adott nekik, és megkezdődött a szent sátor építése.

A Bibliában az áll, hogy Isten nem lakik emberkéz alkotta templomban, épületben (ApCsel 7:47-50), hiszen Ő hatalmasabb az egeknél, a menny­bolt sem fogadhatja be. Pál Athénban, az Areopágoszon mondta: "Az Isten, aki a világot teremtette és mindazt, ami abban van, mivel ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik" (ApCsel 17:24, ÚRK). Salamon király is kijelentette: "De vajon elképzelhető-e, hogy Isten a földön lakjék? Íme, az ég és az egeknek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem" (1Kir 8:27, ÚRK). Viszont Isten a szentélyben akarta megmutatni jelenlétét a népnek. Az izraelitáktól önkéntes adományokat gyűjtöttek a szentély megépítésére. Értékes, drága ajándékokra, aranyra, ezüstre, rézre, akáciafára, különféle finom kelmékre, olívaolajra és fűszerekre volt szükség. 2Móz 25:10–27:21 szakaszában számos részletet megismerünk a szentéllyel és az ott végzett szolgálatokkal kapcsolatban. Isten megmutatta Mózesnek a szent sátor építésének és berendezésének mintáját, konkrét utasításokat is adott a szövetség ládájára, a szent kenyerek asztalára, a gyertyatartóra, az oltárokra, a kárpitokra, a színekre és a méretekre vonatkozóan is. Mózesnek az Isten által bemutatott minta szerint kellett elkészítenie a szent sátort (2Móz 25:9, 40; 26:30), a mennyei szentélyt tükrözve (Zsid 8:1-2; 9:11). Jézus haláláig igen fontos volt a földi szentély szerepe, utána azonban a mennyei szentélyben végzett szolgálata már érvénytelenné, üressé tette a földi szentélyt. Ezt szimbolizálta az, amikor Krisztus halálakor kettéhasadt a szentek szentjét elválasztó kárpit (Mt 27:51; Mk 15:38).