SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 24:1-18; 25:1-9; 31:1-18;

3Mózes 10:1-2; Ezékiel 36:26-28; 1Korinthus 11:23-29

"Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden beszédét és rendelését. Erre az egész nép egyhangúlag így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR parancsolt" (2Móz 24:3, ÚRK)!

Az Úr Isten, a Teremtő, a Megváltó a népével akart lenni, közöttük kívánt lakozni. Szoros közösségre teremtett bennünket önmagával. A tartalmas emberi kapcsolatok építéséhez időre és erőfeszítésre van szükség, és ugyanez igaz az Istennel való, függőleges kapcsolatunkra is. Lehet ez felemelő tapasztalat, amelyben fejlődünk, de csak akkor, ha időt töltünk az Úrral. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy tanulmányozzuk Igéjét (Isten szól hozzánk), imádkozunk (kitárjuk előtte szívünket) és bizonyságot teszünk, beszélünk Krisztus haláláról, feltámadásáról és visszatéréséről (bekapcsolódunk Isten missziójába). Isten áldását élvezve áldás csatornái leszünk mások számára.

Isten legyen a figyelem középpontjában, ne mi (Zsid 12:1-2)! A vele való kapcsolat által Ő képes erőt adni nekünk, hogy kövessük a tanításait, ezért engedelmeskedünk Szavának. Nem is csoda, hogy az Írás így mutatja be Krisztus követőinek végidei nemzedékét: "akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét" (Jel 14:12).

Valójában egyszerű: szeretjük Istent, és szeretetből engedelmeskedünk neki.