SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 19:1–20:17; 5Mózes 5:6-21;

Róma 3:20-24; 10:4; Jakab 1:23-25; Jelenések 21:3

"Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket. Most azért ha figyelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, ti lesztek az én népem valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. És papok birodalma és szent nép lesztek" (2Móz 19:4-6, ÚRK).

Hova vezette Isten Izraelt, miután megszabadította őket Egyiptomból? Az ígéret földjére, hova máshova? Bármennyire igaz is ez földrajzi értelemben, teológiai szempontból téves. Isten maga adja meg a helyes választ: "Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket" (2Móz 19:4, ÚRK). A kérdésre adott bibliai-teológia válasz tehát rámutat, mi volt Isten számára a legfontosabb, mi volt a célja: magához akarta vonni őket.

Amikor az ember eltávolodik Istentől, Ő megkeresi, visszahívja magához. Ennek az alapvető igazságnak legjobb példája az, ami az Éden kertjében történt, miután Ádám és Éva bűnt követett el Isten ellen, nem engedelmeskedtek a parancsának, majd elrejtőztek előle. Isten kezdeményezett, amikor megkérdezte: "Hol vagy" (1Móz 3:9)? Mindig Ő teszi meg az első lépést. Jézus a szívünkre hatva szól: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál" (Mt 11:28-29, ÚRK).

Isten mindannyiunkat hív, és az örök sorsunk azon múlik, hogy mit felelünk neki.